Esküvő Balatonfüreden

Aliz és Ádám esküvőjét már az első találkozás óta nagyon vártam, hiszen csodás helyszínen, a balatonfüredi Koloska-völgyben került megrendezésre, pedig akkor még nem is tudtam, hogy addigra a “szomszédban”, Veszprémben fogok élni. Ráadásul már a megbeszélés is roppant jó hangulatban telt, de nem csoda, a zenészek mindig jó fejek! 😉 A reggeli találkozás számomra kicsit egy túrázás izgalmát hozta, hiszen ott gyülekeztünk, többnyire fiatalok az árnyas udvaron, mellettünk pedig a patak csörgedezett. Szegény Aliz bizonyára ezt máshogyan élte meg, mikor sorra nem a terv szerint alakultak a dolgok, de hát ki mondta, hogy könnyű a menyasszonyok élete? Mindenesetre, annyit előre elárulhatok, hogy csodásan sikerült a nap. Na de ne szaladjunk annyira előre, hiszen még jó pár óráig készülődött a páros és a közeli hozzátartozók (értsd: a hölgyek). A készülődés körülményei nem voltak ideálisak, icipici volt a hely nem túl impozáns háttérrel (zuhanyfüggöny, mosógép, szennyes ágyneműk), és az apró mosókonyhában a smink fotózása közben még egy mosást is betettem, mert a takarító hölgy nem fért be tőlünk. Nem lehet mondani, hogy egysíkú a fotósok élete. A körülményeket igyekeztem közeli fotókkal, és a tetőablakból beáradó fények kihasználásával egyensúlyozni. Imádtam a mindent bekúszó borostyánt, amit picit bele is csempésztem a sorozatba a kiegészítők megörökítésénél. A pár elkészülte után a templomba vezetett az utunk, ahol szerencsére már minden jól alakult. Nagyon szeretek templomokban fotózni, ezt most sem volt másképp. Elég impozáns térhez volt szerencsénk, és a szertartás közben még egy apró emléktáblát is megpillantottam, ami arról tanúskodott, hogy Jókai Mór is szerette ezt a helyet. A kreatív fotózást Balatonfüreden a mólón tartottuk, bár sajnos egy picit szűkös volt az időnk. Aki járt már arra, bizonyára nem érezte magát egyedül, mert mindig rengetegen élvezik a hely varázsát. Most sem volt ez másképp, így hogy mentsük a helyzetet, kimásztunk egy kordon mögé, ahol már biztosan nem sétáltak be a fotónkba a járókelők. Micsoda bűnbe esik az ember egy pár jó képért… Szerencsére a biztonságiak elnézőek voltak, az arra bámészkodók pedig figyelmesek, és hagytak minket alkotni. Szívesen maradtunk volna még, de vissza kellett mennünk a vacsora helyszínére, ahol várt minket az éhes vendégsereg. Az udvar addigra csodás dekorációba öltözött, az apró kis égősorok szerintem a legszebb giccsmentes dekorációk fő alapelemei. A buli során is nagyon jó hangulatot adtak a kis fények, de azért egy pár vakuval kiegészítettem a világítást. Vittem magammal például színfóliákat, amik gyönyörűen mutattak élfényként Aliz ezüstös menyecskeruháján. Na de beszéljenek helyettem inkább a képek, remélem, ti is annyira fogjátok szeretni, mint én. 🙂