Kéktúra 15. szakasz (Rozália téglagyár – Dobogókő)

2017. augusztus 28.

Még le se rúgtuk a bakancsot a 14. túra után, máris tervezgetni kezdtük a következő kiruccanást. De ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez. Persze, hogy közbejött valami, így a tervezett 30 fokos péntek helyett a 32 fokos vasárnapra tűztük ki Dobogókő meghódítását. Na jó, a hódítás erős kifejezés egy olyan helyre, ahol egy tucat turistabusz parkol.

Pénteken Niki épp egy 10 napos “jógakihívásra” invitált vasárnappal kezdődően. Na persze nem (csak) a jóga miatt mondom, hogy kihívás, hanem mert mindezt hajnalban gondolta. A vasárnapi programunkra hivatkozva napoltuk a dolgot, viszont megkérdeztem, van-e kedve velünk tartani, és nagy örömömre igent mondott. Így hárman vágtunk neki a tervezett útnak.

Elvileg vannak olyan emberek, akik mindenhol az adatokat keresik, és kéjes örömöt okoz nekik, ha számokat látnak. (Brrr.) Hát most az ő kedvükért leírom ezeket.

Tehát: 32 fok, 22,8km, 1065m fel, és 495m le, cirka 9 óra menetidő.

Reggel 5:20-kor szólt a vekker, és 6:25-kor már egyesítettük a csapatot. Villamossal és busszal jutottunk el a tett helyszínére, a Rozália téglagyárhoz, ahol benyomtuk első pecsétünket a túrafüzetbe. Rövid séta után meredek kaptató tudatosította bennünk, hogy igen, túrázunk. Ahelyett, hogy aludnánk.

Azt vettem észre, hogy mindenki másképp kezeli az első embert próbálóbb helyzeteket. Míg én a légzésemre koncentrálok, és a tekintetemet a környező növényzetre szegezve próbálom elterelni figyelmem a kínomról, Krisztán agyzsibbasztó szóviccekkel bátorítja fel magát a tetőre. Nikinek még nem sikerült leszűrnöm a szokásait, de legközelebb gondosabban megfigyelem. Az mindenesetre biztos, hogy mire majdnem elértük az emelkedő végét, egy tompa puffanást hallatva Niki ásványvizes palackja önálló entitássá válva sietve indult lefelé. A Niki vs Palack verseny feszült figyelése közben titkon kicsit örültem, hogy lesz miről írnom a blogomban. 🙂 Niki nyert.

Egy hangulatos erdőbe érve elfogyasztottuk második reggelinket, majd egy mediterrán hangulatú, fenyőkkel tarkított tölgyesben folytattuk utunkat. Kiérve Pilisborosjenőre megtaláltuk a fényképezőgépet, így készült fotó az útról és a búzatábláról, a búzatábláról és az égről, az égről és az útról, és ezek különböző kombinációjáról. Ó, és majd’ elfelejtettem: az útról és a makkokról.

Útközben hol kigyúrt pacik legelésztek, hol Mariskanéni kapálgatta a fránya gyomot. Egy kálváriát is találtunk, és kezdett igazán túrázós lenni a hangulat.

Elérkeztünk első “látnivalónkhoz”, a Teve-sziklához. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem a korábban látott fotók alapján, de hangulatban felülmúlta a várakozásaimat. A szikla mellett három túrázó aludt hálózsákban, szép estéjük lehetett. 🙂

Hosszú kaptató után elértünk a Nagy-Kevélyi kőfülkét, ahol már igazán pirított a Nap bennünket. Szerencsére épp ekkor kaptunk egy sms-t, hogy holnaptól féláron lesz az 50 perces szoli. Köszi.

Várja, hogy a hegyikecske a nyakába ugorjon. 🙂

Elérve a Kevély-nyerget igazi turista találkozó placcon találtuk magunkat. Egy pad, két pad, tűzrakó, fedett pihenő, susnyás, minden ami kell. És persze a várva várt bélyegző. Félórás pihenőnk alatt egészen sok emberrel találkoztunk. Ezek szerint nem csak mi vagyunk ilyen elvetemültek?

A Nagy-Kevélyről lefelé jövet a leghosszabb szakasz (~12 km) várt ránk a következő pecsételőhelyig. Kicsit monoton volt, így csak dióhéjban foglalom össze. 12+ terepbringás, 3 pisi, meleg, por, erdő és a nagyon várt kút. Kár volt ennyire várni, mert rettentően rossz volt az íze. Mintha tojásos vért ittam volna. Mivel több vizünk nem volt, azzal nyugtattam magam, hogy biztos egészséges.

Már messziről kiszúrtam két békésen legelésző bocit. Villanypásztorral vigyázni, csipkebokorba bele. Vérző lábbal kicsit spártainak éreztem magam, így nem is mostam le. Szóval a bocik. Mondtam nekik, hogy “ccc, bocikák, nézzetek ide”, mire sikerült az alábbi pózt felvenniük.

A végtelennek tűnő erdő után végre megláttuk a Pilisszentkereszt 2km táblát, ami a szurdok felé mutatott. Újult erőre kapva igazi játszótérnek éltük meg a patak mellett haladó, kövekkel és fahidakkal tarkított ösvényt.

Piliszentkeresztre érve ittunk egy kis kékkutit (így hívjuk a kék retró utcai kutakat), majd a pecsételés után az egyetlen nyitva tartó helyiségbe keveredtünk ahol lehet valami frissítőt kapni. A kávé és a süti dokumentálását Niki végezte el. Tulajdonképpen már annyira fáradtak voltunk, hogy csak a csúcson került elő újra a fényképező masina. A cukrászdából kifelé sportos mamák előztek jobbról, szigorúan Nordic walking bottal a kezükben.

Utolsó kaptatónkon részletesen kitárgyaltuk a túraleírásban használt “kikapaszkodunk a szurdokból” kifejezés árnyaltságát. Majd véégre valahára, elértük Dobogókőt, túránk végállomását. Ahogy szokott lenni, a nap minden fáradalmát elfelejtve gyönyörködtünk a páratlan kilátásban. Illetve a panoráma előtt a 100. szelfit készítő kislányban. Egészen új pózokat tanultunk tőle, legközelebb bevetjük.

Megbeszéltük Krisztiánnal, hogy legközelebb mi is teszünk ide egy ilyen lakatot. Apropó, tudja valaki, hogy mit kell csinálni a kulcsával? Még mindketten lakatszüzek vagyunk.

Kilátás a Duna-kanyarra, és legközelebbi túránk állomására. Látjátok azt a hegyet, ott a Duna mögött? Na ott ünnepeltük a negyedik évfordulónkat idén. 🙂

Íme a csipetcsapat. Ki jön velünk legközelebb?

Legfrissebb bejegyzéseim

Kétszáz lépés mediterráneum

Még le se rúgtuk a bakancsot a 14. túra után, máris tervezgetni kezdtük a következő kiruccanást. De ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez. Persze, hogy közbejött valami, így a tervezett 30 fokos péntek helyett a 32 fokos vasárnapra tűztük ki Dobogókő meghódítását. Na jó, a hódítás erős kifejezés egy olyan helyre, ahol egy tucat […]

KÉK 13 (Piliscsaba-Hűvösvölgy)

Még le se rúgtuk a bakancsot a 14. túra után, máris tervezgetni kezdtük a következő kiruccanást. De ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez. Persze, hogy közbejött valami, így a tervezett 30 fokos péntek helyett a 32 fokos vasárnapra tűztük ki Dobogókő meghódítását. Na jó, a hódítás erős kifejezés egy olyan helyre, ahol egy tucat […]

Gandhi és a ganajtúró

Ellátogattunk a Pilis-tetőre, a Föld szívéhez. Gombáztunk, megvilágosodtunk. Találkoztunk Gandhival és a ganajtúróval. Eltévedtünk, majd kiderült, hogy mégsem.

© Katkó Blanka. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.