Gandhi és a ganajtúró

2017. október 1.

Egy álmos reggelen rátaláltam erre a szuper oldalra, gyorsan kipöcköltem a csipákat a nézőkémből, és máris septiben küldözgettem Krisztiánnak, hogy mit is kellene még idén bejárnunk. Mindketten erőteljesen ráizgultunk a Pilis-tetőre, így ki is tűztük másnapi programnak a felkeresését. Meglepően kényelmes az eljutás odáig, az Árpád-hídtól indul Volánbusz, ami mindössze 45 perc alatt elröpít a tett színhelyére, Pilisszántóra. A hét elején részt vettem egy szuper DINPI-s konferencián, ahol mindenféle elfajzott kutatók számoltak be az eredményeikről, na meg az élményeikről. Meg is jött tőle a kedvem, hogy kicsit alaposabban szemügyre vegyem az élővilágot, így szerény makrofotós felszerelésemet is besúvasztottam a hátizsákba.

Rendkívül szép őszi időjárás ígérkezett, de a reggel azért cidris volt. Nem is halogattuk sokáig az indulást, gyors második reggeli után nekivágtunk a hegynek. Rövid kaptató után elérkeztünk egy csomóponthoz, ahol rátaláltam első modellemre, egy gombára.

Amíg a nedves bozótban térdeltem, hogy megörökítsem, egy feltűnően jól megpakolt túrázó haladt el mellettük. Köszöntünk egymásnak, majd ismét elmerültem a gombázásban. Egyszer csak könnyű léptekre lettem figyelmes, és megjelent előttem Gandhi. Megnézte, mit csinálok. Szerintem nem tudta elképzelni, hogy mi a jó eget kucorgok én ott a fűben. Később ismét összetalálkoztunk a nagypakkos turistával, aki feltűnően informáltnak tűnt a hellyel kapcsolatban. Bátorkodtam megkérdezni tőle, hogy sokadjára jár-e már itt, mire sokat sejtetőe visszakérdezett, hogy “ma?”. Mint kiderült, siklóernyőzni jött több társával együtt, és körülbelül háromezedszerre járja meg az utat. Gandhi ismét megjelent, és ezúttal hagyta magát megsimogatni. Ja igen, ő egy kutya.

Kilépve az erdőből végre megvilágosodtunk. A túraleírás is sok szépet ígért, de a feltárulkozó panorámát korábban remélni sem mertük. Ha nem lett volna párás a levegő, a Gerecsétől a Visegrádi-hegységig láthattunk volna, sőt azon is túl. Ráadásul el sem kellett búcsúznunk a látványtól, mert a turistaút hosszú szakaszon a szikla szélén haladt, így menet közben is élvezhettük a kilátást. Nem tudom, milyen furcsa ösztön, de ha meglátok egy sziklát, azonnal óriási késztetés lesz úrrá rajtam, hogy felmásszak rá. Viszonylag könnyen mászható volt, így legnagyobb örömömre Krisztián is velem tartott az “alternatív” útvonalon.

Még egy lapáttal rádobtunk a panorámára, a körülöttünk lévő sziklagyepen pedig szebbnél szebb növények bújtak meg. Vigyázva léptünk, hogy ne tegyünk kárt bennük. Nincs is jobb, mint éles sziklákon térdelni, úgyhogy hosszan élveztem a porcmasszázst az apró növények megörökítése közben. A kedvencem a repedésben megbúvó  kövirózsacsalád lett.

Hosszú időzés után visszatértünk a turistaútra, mire ismét rátaláltam valakire. Azt hiszem, Krisztián itt már sejtette, hogy nem lesz haladós a nap. Ha tudtam volna, hogy egy ganajtúró az aktuális modellem, lehet nem a sütisdoboz tetejének belső felére mászatom rá. De nem baj, tündéri volt, a trágyában pedig biztos sok a vitamin.

Csupa erő csupa izom. Azért figyeljétek ezeket a szexi combokat.

Hosszú megállóink ellenére épp megérkezésünkkor indultak a siklóernyősök, így erről is volt alkalmunk fotókat készíteni, és megcsodálni ahogy elszállnak a semmiben. Sajnos. (Ha van valahol egy eddig eltitkolt milliomos nagybácsim, üzenem neki, hogy hamarosan itt a névnapom, és egy siklóernyővel igazán kedveskedhetne drága unokahúgának.) A képen épp feltöltődnek az ernyő kis légkamrái levegővel. Azért a háttér sem gyenge, igaz?

Miután az ernyősök elreppentek, a fűben megbúvó apróságokra fordítottam a figyelmemet, mire a kutya ismét csodálkozva jött oda. Úgy tűnik, ő itt maradt.

A közelben lévő Boldog Özséb-kilátó felé vettük az irányt, mire újdonsült négylábú barátunk velünk tartott, sőt, a kilátóba is boldogan felnyargalt előttünk. Lefelé jövet minden fordulóban megállt, és megnézte, jövök-e mögötte. Mivel elganajtúróztuk az időt, a csúcson elterülő katonai bázist nem volt idő feltérképezni, pedig izgalmasnak látszott. Majd legközelebb.

A térképre még vetettünk egy futó pillantást, és rájöttünk, hogy nagyon sok van még hátra. Így nem véletlen, hogy az út többi részét nem dokumentáltam. Egy öreg tölgyesben haladtunk, Gandhi pedig lelkesen ugrándozott előttünk, mutatva az utat. Kicsit aggódtunk, hogy valaki már nagyon hiányolja, hiszen az ernyősökhöz is csak úgy becsatlakozott. Időnként felbukkant egy-egy jól megtermett őzlábgomba emlékeztetve minket, hogy jócskán az őszben járunk már.

Egy kerékpáros jóízüen dióscsigát falatozott útközben. Gandhi kicsit sem szégyenkezve megállt előtte, egy türelmetlen vakkantással lelejmolta, majd elégedetten továbbállt. Érdekes módon tökéletesen tisztában volt azzal, hogy merre akarunk menni, és az utak elágazásánál is megfelelően választott. Rövid aszfaltos szakasz után egy szűk völgybe ereszkedtünk le. Az út keskeny volt, lépteinket nagy kövek és ágak nehezítették. Sötét és hideg lett hirtelen, én kicsit félelmetesnek is találtam. Visszafordulni már nem akartunk, így a túraleírásra hagyatkozva haladtunk tovább a szurdokban. Olvastunk a Vaskapu-völgy részeges erdejéről, és tényleg találó a kifejezés. Az apró földmozgások és a lágy kőzet megtréfálta a cseperedő fákat, így furcsa, dülöngélő törzset növesztettek maguknak. Útközben egy szarvasbogárral is összeakadtunk. Csodálatos volt látni életnagyságban ezt a szép jószágot. Pontosabban csak nagyságban, mert élet már nem sok volt szegénykében.

Miután kilóméterek teltek el a legutóbbi vöröskereszt óta, azon gondolkodtam, hogyan vezessem fel Krisztiánnak szofisztikáltan, hogy eltévedtünk. Mivel ő felettébb derűlátónak bizonyult, meghagytam ebben a hiú ábrándban, hogy a völgyből kiérve egy pihenőhely, meg Mária-kép fogad bennünket. Na persze, az maga lenne a csoda. Az út egyre keskenyebb és járatlanabb volt. Itt már a kutyus is kérdően nézett ránk, hogy tulajdonképpen mit várunk most magunktól. Az egyik fatörzsön messziről kiszúrtam egy Kim  Dzsongun szentképet. Közelebb érve a Téry Ödön emlékút jelzésévé finomodott a látvány, ami minden szempontból bíztatóbb volt.

Csodák csodájára a völgy végéhez érkezve tényleg egy pihenőhelyen találtuk magunkat, Máriaképpel. Gandhi nagyon látott valami a képet tartó fán. Eddig többnyire jólnevelt túratársunk türelmetlen ugatásba kezdett, és mindenképp szeretett volna felmászni a fára. Végül letett róla, és folytattuk az utunkat a világos réteken. A siklóernyősök még mindig a levegőben köröztek.

Túránk végéhez közeledve újra aggódni kezdtünk a kutyus miatt, akinek a nyakában ott figyegett a neve mellett egy telefonszám. Krisztián felhívta, és illedelmesen felvázolta a vonal túlsó végén hallgatónak, hogy megtalált minket egy kutya, és ha keresik, szívesen megadjuk a paramétereinket. Gazdája cseppet sem meglepve megköszönte a hívást, és eloszlatta félelmeinket. Elmesélte, hogy Gandhi minden nap becsatlakozik túrázókhoz, kirándul egyet, majd este hazatalál magától is. Óriásit nevettünk ideiglenes kutyusunk jófejségén, majd nyugodt szívvel haladtunk tovább a Pilisszántói autóbuszfordulóig. Gandhitól elbúcsúztunk, majd felszálltunk a buszra. Kicsit még várt, majd mint aki jól végezte dolgát, szépen elindult haza. Biztosan visszatérünk még erre a túrára, főleg, hogy nem találtuk meg hőn vágyott Vaskapu-sziklát. Remélem, idegenvezetőnkre legközelebb is számíthatunk.

Legfrissebb bejegyzéseim

Kétszáz lépés mediterráneum

Egy álmos reggelen rátaláltam erre a szuper oldalra, gyorsan kipöcköltem a csipákat a nézőkémből, és máris septiben küldözgettem Krisztiánnak, hogy mit is kellene még idén bejárnunk. Mindketten erőteljesen ráizgultunk a Pilis-tetőre, így ki is tűztük másnapi programnak a felkeresését. Meglepően kényelmes az eljutás odáig, az Árpád-hídtól indul Volánbusz, ami mindössze 45 perc alatt elröpít a […]

KÉK 13 (Piliscsaba-Hűvösvölgy)

Egy álmos reggelen rátaláltam erre a szuper oldalra, gyorsan kipöcköltem a csipákat a nézőkémből, és máris septiben küldözgettem Krisztiánnak, hogy mit is kellene még idén bejárnunk. Mindketten erőteljesen ráizgultunk a Pilis-tetőre, így ki is tűztük másnapi programnak a felkeresését. Meglepően kényelmes az eljutás odáig, az Árpád-hídtól indul Volánbusz, ami mindössze 45 perc alatt elröpít a […]

Gandhi és a ganajtúró

Ellátogattunk a Pilis-tetőre, a Föld szívéhez. Gombáztunk, megvilágosodtunk. Találkoztunk Gandhival és a ganajtúróval. Eltévedtünk, majd kiderült, hogy mégsem.

© Katkó Blanka. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.