A köpönyeg

2018. október 22.

Esteledett, mikor megláttam a város kezdetét sejtető füstfoszlányokat az égen. Mezítlábasan rúgtam a port, talpamban puha zöld mohák emlékével. Meztelen vállamat kellemesen beburkolta a koraesti lágy meleg. Város. Sóhajtottam, majd elővettem a köpönyegem. Tapasztalatból tudtam, hogy jobb ilyenkor magamra ölteni, mégsem sétálgathatok ott fedetlenül. Gyors szökkenésem lassította a súlyos anyag, de hamar megszoktam.

Egy frissensült kenyérrel sétáltál épp, mikor megláttalak. Hiányzott már ez az illat, és a mellé képzelt meleg otthon ígérete. Rám nevettél, és letörtél egy darabot. Idegenek kezéből nem eszem, de végül is tehetek kivételt.

-Szabad egy táncra? – kérdezted.
-Egy táncra? – hebegtem. Én nem… -de már meg is forgattál magad körül.

-Szép ez a köpönyeg. Esetleg lehetne, hogy kibújj belőle? Folytatnám vele. Így legalább nem lépnél a lábamra.
-Ó, a köpönyeg. El is felejtettem, hogy rajtam van. Persze, csak legközelebb edd meg te a kenyered.

 

Legfrissebb bejegyzéseim

A köpönyeg

Esteledett, mikor megláttam a város kezdetét sejtető füstfoszlányokat az égen. Mezítlábasan rúgtam a port, talpamban puha zöld mohák emlékével. Meztelen vállamat kellemesen beburkolta a koraesti lágy meleg. Város. Sóhajtottam, majd elővettem a köpönyegem. Tapasztalatból tudtam, hogy jobb ilyenkor magamra ölteni, mégsem sétálgathatok ott fedetlenül. Gyors szökkenésem lassította a súlyos anyag, de hamar megszoktam. Egy frissensült […]

Kétszáz lépés mediterráneum

Esteledett, mikor megláttam a város kezdetét sejtető füstfoszlányokat az égen. Mezítlábasan rúgtam a port, talpamban puha zöld mohák emlékével. Meztelen vállamat kellemesen beburkolta a koraesti lágy meleg. Város. Sóhajtottam, majd elővettem a köpönyegem. Tapasztalatból tudtam, hogy jobb ilyenkor magamra ölteni, mégsem sétálgathatok ott fedetlenül. Gyors szökkenésem lassította a súlyos anyag, de hamar megszoktam. Egy frissensült […]

KÉK 13 (Piliscsaba-Hűvösvölgy)

Esteledett, mikor megláttam a város kezdetét sejtető füstfoszlányokat az égen. Mezítlábasan rúgtam a port, talpamban puha zöld mohák emlékével. Meztelen vállamat kellemesen beburkolta a koraesti lágy meleg. Város. Sóhajtottam, majd elővettem a köpönyegem. Tapasztalatból tudtam, hogy jobb ilyenkor magamra ölteni, mégsem sétálgathatok ott fedetlenül. Gyors szökkenésem lassította a súlyos anyag, de hamar megszoktam. Egy frissensült […]

© Katkó Blanka. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.